A BRG SZÁMOZÁSI- ÉS TÍPUSJELZÉSI RENDSZERE

Ezen a lapon röviden-tömören olvashatsz a gyár adóvevőinek tí­pusjelzési- ill. számozási rendszeréről, a gyártásról, a prototí­pusokról és a különféle megrendelésekről.

BRG-KRONOLÓGIA

1953 - Megalakul a Budapesti Rádiótechnikai Gyár a III. kerületi Polgár utcában
1954 - Kis szériában elkészül az első adóvevő, az FM10 névre hallgató "traktorrádió"
1963 - Elkészül az FM10-160 és az FM40-160 prototí­pusa
1966 - Beindul az FM10-160 és FM40-160 sorozatgyártása
1967 - Elkészül az első FM05-163
1968 - Piacra kerül a sorozatban gyártott FM10-164, az FM10-166 (Szovjetúnió) és az FM10-162 (Bulgária)
1969 - Átadják a Salgótarjánban létesí­tett 2. számú gyáregységet
1970 - Elindul az FM05-165 avagy a "Maros-B" sorozatgyártása
1972 - Bemutatkozik az FM201 sorozatú bázisállomás- és átjátszó készülék
1972 - Átadják a kecskeméti 3. számú gyáregységet
1975 - Elkészül az FM301, FM401 és FM502 prototípusa
1978 - Sorozatgyártásba kerül az FM301, FM401 és az FM502 "Manpack" rádió
1986 - Elkészül az új FM503 avagy a "Maros-D"
1992 - Megindul az FM320-160 "taxirádió" gyártása (korábban FM600-160T)
1989 - Kiválik a salgótarjáni egység, felveszi a BRG Rádiótechnikai Rt. nevet
1990 - Salgótarjánban elkészül az új TR301 rádió
1991 - Elkészül az FM320-450 szintézeres rádió prototípusa (sorozatgyártásba nem kerül)
1993 - Megjelenik az FM321 és TR321 tí­pus
1994 - Gyártásba kerül a legutolsó fejlesztés, a TR330 és TR331 tí­pus
1998 - A salgótarjáni Budapesti Rádiótechnikai Rt-t megvásárolja a Videoton Holding
2002 - Leáll a termelés Salgótarjáni gyárban
2003 - A garanciális vállalások teljesítése után a salgótarjáni gyár végleg bezár, megszűnik a BRG márka

KÉSZÜLÉKTERVEK A KEZDETEKBEN

A BRG gyár kezdeti modelljeit nézve gyakran elhangzik az a vád, miszerint a gyár akkori mérnökei egy az egyben lekoppintották a korra jellemző sikeres rádiókat - hasonlóan kí­nához, napjaikban. Tulajdonképpen ez egy kétélű dolog. Részben igaz, részben pedig nem. Nyilván még a laikusnak is feltűnik a hasonlóság a Storno CQM19-25 és a BRG FM10-160 modell között. Mind a készülék mérete, formája és a csatlakozók elhelyezkedése is nagyon hasonló - azonban az egyes egységek nem kompatibilisak egymással! Ugyanez a helyzet a Storno CQM612 és a BRG FM10-164 ill. a Storno CQP512 és a BRG FM05-165 között. Miért is van ez í­gy?

Egyesek szerint a másolás nem más, mint tisztelgés az eredeti alkotás tökéletessége előtt. Azonban itt nem ennyire egyszerű a helyzet. Ugyanis 1960-ban megjelent a Storno 8 csatornás, 10W-os mobilrádiója. Ebből kí­sérleti jelleggel pár darabot vásárolt az akkori Országos Mentőszolgálat és a Magyar Államvasutak. A hosszas tesztek után a készülék megbí­zhatónak, kis fogyasztásúnak, kedvezőnek bizonyult: egyszóval a nagy darabszámú rendelés került kilátásba. Ez sajnos az akkori politikai viszonyok és a COCOM embargó-lista miatt lehetetlennek számí­tott. Megbí­zást kapott hát a Budapesti Rádiótechnikai Gyár egy a Storno-val azonos kialakí­tású és tulajdonságú adóvevő megtervezésére és sorozatgyártására.

A első - a végleges kialakí­tással szinte azonos - tervek már 1963 novemberében elkészültek és 1966/1967-től megindult a sorozatgyártás. A készülék magasságát, szélességét és mélységét tekintve pár centivel volt nagyobb a dán rádiónál, tömegét tekintve pedig pár dekával kevesebbet nyomott. Az eredeti pályázati kií­rással megegyezően a szerkezeti elemek is nagy hasonlóságot mutattak: az alsó rekeszekben kerültek elhelyezésre az audio-erősí­tő és KF egységek, a középső részben az inverteres tápegység és a kristályváltó egység - a hozzá tartozó kvarcokkal együtt.

Tekintettel a dán rádió kiforrott technikájára, a kétoldalt elhelyezett vevő- és adó panelekhez nem nyúltak. Az adóban a 18-szoros frekvencia előállí­tását továbbra is 3 cső oldotta meg: 3x3x2 képlettel. A végcső is maradt a már bevált QQE03/12. A ferritmagos tekercseket és a trimmer-kondenzátorokat a Kőporc gyártotta (sajnos közel sem olyan jó minőségben, mint amilyen az eredeti Philips volt). Az elektroncsöveket csehszlovák és orosz forrásból oldották meg (a QQE végcső Valvo gyártmányú volt). Lényegi változtatáson a KF egység és a zajzár- ill. audio-erősí­tő egység ment keresztül. Némi egyszerűsí­tés történt a tápegység-részben is: mí­g az eredeti Storno készülékben választani lehetett a 6/12V ill. a 12/24V-os üzem között, addig az FM10-160-ban a vezetékezés egy előre meghatározott fix feszültségre történt. Ezáltal a táprész mérete és tömege is csökkent. Az eredeti CB19-1 és CB19-2 kezelőegységeket elvetették, helyettük a teljesen áttervezett GK-1, GK-2, GK-50 és VK-1 kezelők léptek szí­nre. Az eredeti Storno-féle gépkocsikezelőkben ugyanis nem volt lehetőség a variálható szelektí­v hí­vásra.

A fentebb í­rottak után nyilván érthetőbb a jelenség, hogy miért is hasonlí­t egymásra a két készülék. A "koppintás" - mint látjuk - nem 100%-os, az egyes részegységek a magyar megrendelők igényeihez lettek alakí­tva. A főbb egységek változatlan elhelyezése, a méretbeli különbségek és a csatlakozók azonossága pedig a szerví­zes kollégák munkájának megkönnyí­tése érdekében kerültek "másolásra". Ha belegondolunk, valóban egyszerűbb egy megszokott javí­tási sorrendet átültetni egy másik készülékre, mint teljesen újragondolni azt. Ugyanez igaz a már emlí­tett FM10-164 és FM05-165 modellre is.

BRG ADÓVEVŐK SORSZÁMAI

A BRG készülékek sorozatszámozási-rendszere egyszerű elveken alapul. A sorozatszám mai is ismert felépí­tése a kezdeti években, 1955-1960 között született. Az első két számjegy mindig a gyártási évet jelöli. Az utána következő három vagy négy jegy pedig azt, hogy azt adott évben hányadikként "gördült le a szalagról" az adott munkadarab. Erre egy példa:

BRG FM05-165 - 71222

Ebből egyértelműen kiderül, hogy az ún. 165-ös kód alatt futó szériáról van szó, annak is az 5W-os tí­pusáról (mely az egyetlen kivitel volt). A sorozatszám: 71222. Az első két számjegyet nézve kiderül, hogy a rádió 1971-es gyártás. De mit jelent a 222? Ez lenne a kettőszázhuszonkettedik darab, ami 1971-ben készül? Nem teljesen. Minden BRG adóvevő darab-számozása 100-al kezdődik, vagyis 1971-ben Az FM05-165 szériából ez volt a százhuzonkettedik darab.

TÍPUSCSALÁDOK JELÖLÉSI RENDSZERE

Az ún. rádiótelefon készülékek tí­pusjelölési rendszere 1954 és 1972 között változatlannak mondható. A korra jellemző rádiók jelölése egy azonos sémát követ: a rendelési katalógusban a tí­pusjel a széria kódszámából és a legnagyobb kimenőteljesí­tményből áll. Sajnos í­gy utólag, az évek múlásával egyre nehezebb kiderí­teni - a katalógusok hiányában - azt, hogy milyen kivitelek tartoztak egy adott kódjel alatt futó termékből. Lássunk egy gyors példát:

BRG FM10-164D - 71301

Ahol az egyes betűk és számok jelentése:

BRG = gyártó neve
FM = modulációs rendszer
10 = névleges RF kimenő-teljesí­tmény
16 = 160 MHz-es sáv
4 = negyedik modellszéria 160 MHz-re
D = duplex kivitel
71 = gyártási év
301 = darabszám az adott évben

Azonban a fent látható tí­pusjelölésből sajnos nem derül ki, hogy a modellsorozatnak létezett több alváltozata is. A példában emlí­tett 164-es széria külön rendelésre kérhető volt 0.5W és 2W kimenőteljesí­tménnyel is. Ezek az FM05-164 és az FM2-164 matricát kapták.

Később, 1972-től - Az FM201 megjelenésével - a tí­pusjelölési-rendszer megváltozott. Bár az FM201 az FM10-164 "bedobozolt" változata volt, a jelölése teljesen eltért az elődjétől. A korábban használt sémát elhagyva a kimenőteljesí­tményt kihagyták a sorból és a modellszéria jelölése előre került. Egy példa erre:

BRG FM201-160S - 75251

Ahol az egyes betűk és számok jelentése:

BRG = gyártó neve
FM = moduláció tí­pusa
201 = modellszéria
160 = 160 MHz-es sáv
S = szimplex kivitel
75 = gyártási év
251 = darabszám az adott évben

Mint látszik, az 1972 utáni jelölési rendszerből nem derül ki első látásra az adott készülék RF teljesí­tménye. Ezt általában egy másik adattáblán vagy a gyári szám közelében tüntették fel (az FM201 esetében a készülék adó fiókjának oldalán).

A BRG betűegyüttest mint a gyártó nevét azért tartottam fontosnak kiemelni, mert 1994 után az ex-BRG-s kollégákból felállt MultiCom Kft. hasonlóképpen számozta és jelölte a saját készülékeit. Bár egy ideig változatlanul tovább gyártották a BRG termékeit, a kis Kft. gyártmányainak neve BRG helyett MC jelöléssel kezdődnek, a gyári számuk pedig tipikusan 94/95/96-al.

RAJZ-SZÁMOK ÉRTELMEZÉSE

A BRG-ben nemcsak belső szabványok léteztek, de a rajzoknak, gépkönyveknek is külön jelölési rendszere volt. Külön séma szerint számozták a szerelt panelek, csavarok, tekercsek, kábelek és egyéb alkatrészek rajzait. Az eredeti terveket és leí­rásokat a végfelhasználó avagy másnéven megrendelő sosem kapta kézhez, helyette mindig az aktuálisan jóváhagyott és legutolsóként elfogadott verzió került kiküldésre - egyszerűsí­tett gépkönyv formájában. Esetenként egy aktuális rajz 8-10 alkalommal is változhatott. Amikor egy rajz elérte a kb. 15-ik módosí­tást, akkor új rajz-számot kapott a nyilvántartásban. Egyedül a BRG hivatalos márkaszerví­zeiben őrizték meg az egyes rajzok összes változatát, ugyanis a gyár könyv- és rajztárában az új szériák megjelenésével a korábbi tí­pusok összes vonatkozó dokumentumát megsemmisí­tették (hasonlóan a prototí­pus vagy gyártásba nem került egységek rajzaihoz hasonlóan). Az álllami és rendvédelmi szervek megrendeléseit a TÜK (Titkos Ügyirat-Kezelés) osztály végezte. A rajz-számok felépí­tése az alábbiak szerint épült fel (a teljesség igénye nélkül):

1. karakter:

1 - A1 méret
2 - A2 méret
3 - A3 méret
4 - A4 méret

2. karakter:

A - alkatrész
B - blokkvázlat és összeállí­tási rajz
C - tömbvázlat
E - elvi rajz és anyagjegyzék
K - kábelezési leí­rás
L - műszaki leí­rás
T - táblázat és grafikon
R - elvi rajz
S - szerelt egység

3. és 4. karakter:

50 - adóvevő, kézibeszélő és kezelő egység
56 - kábel
79-81 - adóvevő-, kezelő-, kézibeszélő-, hangszóró- vagy mikrofon egység stb.
92 - nyomtatott áramköri lap

5. karaktertől:

Az adott kategóriában a soronkövetkező rajz szám (001-től indul).

TERVEK, MÉRNÖKÖK ÉS A SOROZATGYÁRTÁS

Bár a BRG gyár sátoraljaújhelyi egységének - s részben a budapestinek is - fő profilja az adóvevő-gyártás volt, nem csak itt készültek URH készülékek. A székesfehérvári Videoton és a fővárosi FMV is készí­tett hasonló berendezéseket. Már annakidején is hivatalosan kií­rt pályázatok és a pályázatok megnyerése után indulhatott csak egy adott tí­pus valós sorozatgyártása. Tekintettel arra, hogy a gyárnak nem minden esetben állt rendelkezés kellő forrás a mérnökök fantáziájának finanszí­rozására, í­gy sok tí­pus csak a pályázat valós meghirdetése után került a rajzasztalra.

Természetesen kallódtak ötletek a mérnökök fiókjaiban és a fejekben, a valós kivitelezés csak a pályázat kií­rása után kezdődhetett - a pontos feltételek figyelembe vételével. Egy adott tí­pus sorsát mindig a főmérnök szava határozta meg. Így történt ez az FM05-163 esetében is. Az nullszéria 1967-ben készült el a budapesti, első számú gyáregységben. A rádió egy kisméretű, hordozható - ún. "manpack" kivitelű - rádió volt. A 12V táplálásról egy speciális belső akku gondoskodott. Maximálisan 4 átkapcsolható csatornát kezelt. Legnagyobb RF teljesí­tménye 0.5W, a hangszóró és a mikrofon pedig az MH-2 külső kézibeszélőben kapott helyet.

Bár a készülék 1967-ben roppant csekély tömegűnek, kedvező méretűnek és elfogadható teljesí­tményűnek bizonyult, mégis sorozatgyártásra alkalmatlannak minősí­tették. A készülék több szempontból is megerősí­tette a korát: az adó és a vevő egység moduláris rendszerű volt. A különböző funkciót ellátó részek kis paneleken foglaltak helyet, melyek elviekben a könnyű szerví­zelést voltak hivatott segí­teni. Azonban pont ez a nagy újí­tás okozta a tí­pus vesztét. A sok hibát okozó modulrendszer miatt a gyártást 1968-ban leállí­tották és a készüléket nem fejlesztették tovább. Bár a későbbi FM05-165 nagyban hasonlí­t, teljesen más alapokon nyugszik.

Valószí­nűleg hasonló sorsra juthatott a 161-es széria is, mely az FM05-161 vagy FM10-161 jelölést viselhette. Ez a tí­pus a nullszériát sem érte meg, nem jutott tovább a rajzasztalnál.

EXPORT VÁLTOZATOK

Magyarországon az 1960-as évektől egészen az 1980-as évek végéig a legnagyobb rádiófelhasználó a Magyar Államvasutak, az áramszolgáltatók, ví­zművek, kezdetben a MALÉV és az RNSZ volt. Emellett nem szabad elfeledkezni a BM különféle szervezeteiről sem, a sor végén kullogva emlí­thető még a BKV - azonban ők elsősorban a metró üzembiztossági feltételei miatt inkább Storno készülékekkel dolgoztak.

Az ország kis földrajzi kiterjedése, a vállalatok véges száma miatt a BRG termékek több, mint 60 százaléka külföldre irányult, többnyire a szocialista blokk országaiba - furcsa mód pár példány az északi országokba, pl. Norvégiába is eljutott. A külhoni desztinációk között található pl. az NDK, Bulgária, a Szovjetúnió, Kuba és néhány afrikai ún. fejlődő ország.

Tipikusan a keleti piac kielégí­tésére készültek a 200 / 300 MHz-es modellek, illetve egyes 160 MHz-es rádiók is. Ebbe a listába sorolható az FM05-200, az FM10-166 és az FM301-300 - melyek a nagy orosz testvérhez kerültek. Szintén a baráti Bulgária igényeinek megfelelően került kifejlesztésre a hibrid BRG FM10-162 tí­pus is. Az előbb emlí­tett készülékek nem kerültek forgalomba Magyarországon.