TÖRTÉNETEK
Békés megyei takarékszövetkezetek
A rendszerváltást követő években (kb. 1990-1997) a román határ menti kistelepülések takarékszövetkezeti fiókjainak kommunikációja az előző évtizedek technikájára és papíralapú eljárásaira épült. A működés gerincét a telefon, a posta és a személyes kézbesítés adta; a fax és a számítógép ebben az időszakban fokozatosan jelent meg, de ritkán hozott azonnali, hálózati jellegű áttörést.
A fiókok többsége egyetlen vezetékes vonalon bonyolított minden hívást. Időjárás esetén zaj, szakadás, visszhang előfordult; a hívásokat rövidre fogták. A legkisebb településeken előfordult, hogy a kapcsolást a központ kezelője biztosította. A fax ugyan lerövidítette a kommunikációt, de egyetlen vonal esetén ez is szűk keresztmetszetet jelentett. A gyenge vonal miatt a fax üzenetek gyakran olvashatatlanul vagy torz képpel érkeztek meg vagy kerültek elküldésre.
Kb. 1992–1993-tól már számítógépeket is használtak, DOS alapú szoftverekkel, azonban hálózati kapcsolat hiányában a napi adatok nyomtatva, illetve 3,5” floppy lemezen kerültek továbbításra a központba.
Tartós vonalhiba esetén a posta vagy szomszédos intézmény telefonja volt az egyetlen kommunikációs lehetőség. Fax-kieséskor azonnali személyes kézbesítés történt. Rövid hibanapló készült, amelyet a következő körlevéllel együtt megküldtek a központnak.
A Mezőkovácsháza és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint a Kevermes és Vidéke Takarékszövetkezet közösen indított projektet, amely az akkor még működő Határőrség híradó ágazatán keresztül szerzett be BRG TR321-160 URH mobil adóvevőket és egy BRG TR331-160BTS átjátszó állomást a salgótarjáni BRG Rádiótechnikai Rt.-től. A 160 MHz-es sávban működő rendszer a pénzszállítás koordinálását és a napi operatív kommunikációt segítette. Telepítési helyszínek: Lökösháza, Kevermes, Dombiratos, Kunágota, Medgyesegyháza, Mezőkovácsháza, Medgyesbodzás, Battonya, Kaszaper, Végegyháza, Magyarbánhegyes, Nagybánhegyes. Az átjátszó a régió központi tornyában kapott helyet, pontos koordinátái nem ismertek. Titkosítás nem volt, de a korszakban a rádióamatőrök számára a szükséges szkennerek ára és beszerzési nehézsége miatt a lehallgatás kockázata alacsony volt. A rendszer a 2000-es évek elejéig üzemben maradt, amíg a fejlettebb mobil- és vezetékes hálózatok ki nem váltották.
Az évtized végére folyamatosan kiépítésre kerültek a számítógépes hálózatok, a telefonvonalak megbízhatóbbá váltak és a telefaxot lassan, de biztosan elkezdte leváltani az elektronikus-írásos kommunikáció, az e-mail. A takarékszövetkezetek közötti rádióhálózatot a 2000-es évek elején számolták fel.
Mobil telefonfülkék a főváros peremén
Az 1980-as évek második felében Budapest külső pesti kerületeiben – különösen a XV., XVI., XVII., XVIII. kerületekben – a fokozott betelepülés és a magasabb születési ráta következtében jelentős népességnövekedés valósult meg. Ez a dinamikus városfejlődés új lakótelepek és családi házas övezetek kialakulását eredményezte, amellyel párhuzamosan a város peremrészei is jelentősen bővültek.
Ezzel a lakossági igények által hajtott fejlődéssel szemben a vezetékes telefonhálózat kiépítése elmaradt, és nem tudta követni a város növekedését. A lakosság részére bekötött egyéni telefonvonalak száma alacsony volt: 1990-ben Magyarországon kevesebb mint 10 vezetékes fővonal jutott 100 lakosra, ami messze elmaradt Nyugat-Európa szintjétől. Ráadásul a vezetékes hálózat erősen központosított, mivel a mintegy 995 839 fővonalnak közel fele Budapesten volt elérhető
A hiányosság nemcsak a magán-előfizetők számára jelentkezett, hanem a nyilvános telefonállomások elérhetősége is elégtelen volt: több esetben a lakosok kénytelenek voltak a belsőbb kerületekbe utazni, hogy telefonon intézzék ügyeiket.
A feltárt hiányosság átmeneti kezelésére az akkori Magyar Posta távközlési ágazata (a későbbi MATÁV) mobil nyilvános telefonfülkék telepítésével reagált. Ezek a fülkék külső megjelenésükben – formájukban és kinézetükben – szinte megegyeztek a hagyományos, vezetékes postai telefonfülkékkel.
A fülkék vasbeton öntvény alapzatra kerültek, melyeket nem rögzítettek közvetlenül a talajhoz. A fülke felső részén emelkedő oszlop nem távközlési kábel bevezetésére szolgált, hanem antennaárbócként funkcionált, melynek csúcsán egy 450 MHz-es BRG Yagi antenna volt elhelyezve. A fülke belső terében, a telefonkészülék alatt egy zárható fémszekrény kapott helyet, benne BRG FM401‑450D típusú, 25 W‑os, duplex rendszerű bázisállomás egységgel.
A nyilvános telefonkészülék közvetlenül kapcsolódott ehhez a rádióegységhez, amely rádióhullámokon keresztül biztosította a kapcsolatot a központi hálózattal.
A rendszer pontos technikai dokumentációja – ideértve a rádióegység konfigurációját, a fedélzeti energetikai megoldásokat és a karbantartási eljárásokat – a nyilvánosan hozzáférhető források között nem található, így már a rendszerváltás előtti és közvetlen utáni időszak egyes megoldásai ma sem teljesen ismertek.
A rendszerváltozás után, az 1990-es évek közepére a nyilvános- és magán telefonvonalak számában jelentős bővülés következett be, így ezek a mobil telefonfülkék leszerelésre kerültek.