TÖRTÉNET AZ ARCHÍVUM MÖGÖTT

Kapcsolatom a BRG-vel

Nem dolgoztam a BRG-ben, és személyesen nem vettem részt a gyár működésében.

A BRG történetéhez rádióamatőrként és műszaki gyűjtőként kerültem közel. A fennmaradt készülékek, dokumentumok és egykori dolgozókkal folytatott beszélgetések vezettek el a vállalat műszaki és ipartörténeti múltjának kutatásához.

A kutatást magánszemélyként, intézményi megbízás vagy hivatalos képviselet nélkül végzem. Az archívum működtetése jelenleg egyszemélyes magánkezdeményezés; a kutatás, az utazások, a restaurálás, a digitalizálás és a weboldal fenntartása saját időből és saját forrásból történik.

A kutatás kiindulópontja

Rádióamatőrként az első saját adóvevőm egy BRG FM10-164 típusú mobil rádió volt, VK-2 kezelőegységgel és Elektris H10F2 nyomókamrás hangszóróval. Nem gyűjteményi darabnak szántam: saját rádióamatőr-állomásom részeként akartam használni.

A készülék eredetének vizsgálata során derült ki, hogy ilyen, illetve hasonló összeállításokat az 1970-es és 1980-as években többek között a MÁV vontatójárművein és üzemi rádióhálózataiban is alkalmaztak. Ettől kezdve már nemcsak az érdekelt, hogyan működik a rádió, hanem az is, honnan származik, milyen rendszer része volt, és kik használták.

Az első cél ennek az egy készüléknek az azonosítása és dokumentációjának felkutatása volt. A nyomok azonban újabb típusokhoz, kezelőegységekhez, tápegységekhez és felhasználó szervezetekhez vezettek, így a kutatás fokozatosan jóval szélesebb területre terjedt ki.

A kutatási terület bővülése

A vizsgálat idővel egész készülékcsaládokra, rádióhálózatokra, átjátszórendszerekre és szolgálati alkalmazásokra is kiterjedt.

BRG-berendezéseket használt a vasút, a közútkezelés, a rendőrség, a tűzoltóság, a mentőszolgálat, a városi közlekedés, több energiaszolgáltató és a polgári védelem. Ugyanaz az alaptípus különböző kezelőegységekkel, tápegységekkel vagy antennarendszerekkel is megjelenhetett.

Egy előkerült rádió ezért sokszor nem azonosítható pontosan pusztán a készülékház vagy a típusjelzés alapján. Egy fénykép, kábel, kezelőegység vagy egykori dolgozói visszaemlékezés döntő részletet adhat hozzá.

A kutatás emiatt nem végezhető kizárólag az interneten vagy a műhelyasztal mellett. El kell jutni a fennmaradt tárgyakhoz, iratokhoz és azokhoz az emberekhez is, akik ezeket a rendszereket személyesen ismerték.

A forrásanyag pusztulása

A BRG rádiótechnikai örökségének jelentős része nem maradt fenn. A vállalati átalakulások, telephelybezárások és irattári selejtezések során műszaki leírások, gyártási adatok, belső kiadványok, fényképek és levelezések tűntek el, többnyire még a digitális archiválás elterjedése előtt.

A leszerelt rádiórendszereket sok esetben nem ipartörténeti emlékként kezelték. A készülékeket selejtezték, szétszerelték, alkatrésznek használták vagy fémhulladékként értékesítették.

Egy rádió elvesztése önmagában is veszteség, de még nagyobb gond, ha vele együtt eltűnik a kezelőegység, a tápegység, a kábelezés és a gépkönyv is. Ilyenkor nemcsak egy tárgy vész el, hanem annak a rendszernek a rekonstruálhatósága is, amelynek része volt.

A fennmaradt készülékek ezért gyakran eredeti környezetükből kiszakítva kerülnek elő. Megvannak, de már nem tudni biztosan, hol, milyen összeállításban és milyen feladatra használták őket.

Kutatási módszer és forráskritika

Egy régi rádió története ritkán derül ki egyetlen forrásból. Előfordul, hogy a készülék megmarad, de az iratai eltűnnek. Máskor egy fénykép vagy egy egykori dolgozó visszaemlékezése adja meg a hiányzó részletet.

Az archívumban ezért külön kell választani a dokumentált tényeket, a több forrás alapján valószínűsíthető adatokat és a még nem igazolt feltételezéseket.

A kutatás legfontosabb forrástípusai többek között:

• a gyári adattáblák és készülékfeliratok;
• a kapcsolási rajzok, gépkönyvek és alkatrészjegyzékek;
• a gyári katalógusok és belső kiadványok;
• a korabeli intézményi iratok és nyilvántartások;
• az ismert időpontban vagy azonosítható körülmények között készült korabeli fényképek;
• a fizikailag fennmaradt készülékek műszaki vizsgálata.

Az egykori dolgozók és felhasználók visszaemlékezései különösen értékesek, mert sok olyan részletet őriznek, amelyet hivatalos iratban soha nem rögzítettek. Több évtized elteltével azonban a típusjelzések, időpontok és helyi elnevezések összekeveredhetnek.

Ezért egy szóbeli közlést lehetőség szerint tárgyi, fényképes vagy írásos forrással is össze kell vetni. Ha ilyen megerősítés nincs, az információt visszaemlékezésként vagy valószínűsítésként kell közölni, nem bizonyított tényként.

A hiányzó részeket az archívum nem pótolja találgatással. Amit egyelőre nem lehet megbízhatóan tisztázni, az nyitott kérdés marad.

Hozzáférés és együttműködés

A kutatás egyik alapvető nehézsége, hogy a fennmaradt tárgyak és dokumentumok jelentős része magántulajdonban, rendezetlen irattárakban vagy azonosítatlan hagyatékokban található.

Előfordul, hogy egy dokumentum létezése ismert, de nem tekinthető meg vagy nem másolható. Máskor egy történetileg fontos készüléket kizárólag kereskedelmi tárgyként kezelnek, és még az alapvető fényképezésére vagy adatainak rögzítésére sincs lehetőség.

Egy hozzáférhetetlen irat vagy dokumentálás nélkül továbbadott rádió fizikailag fennmaradhat, történeti forrásként mégis részben elveszhet. Később már nem biztos, hogy megállapítható az eredete, változata vagy egykori felhasználási helye.

A kutathatóság ezért nagyrészt azon múlik, hogy a tulajdonosok, egykori dolgozók, intézmények és gyűjtők lehetővé teszik-e legalább a tárgyak és dokumentumok alapvető rögzítését.

Adományozók és közreműködők

Az archívum anyaga nem egyetlen helyről származik. Jelentős részét egykori BRG-dolgozók, készülékhasználók, intézményi szakemberek, rádióamatőrök, gyűjtők és családi hagyatékok őrzői tették hozzáférhetővé.

A közreműködés jellemző formái:

• készülékek, tartozékok és alkatrészek adományozása;
• dokumentumok, fényképek és hagyatéki anyagok átadása;
• készülékek és iratok időszakos rendelkezésre bocsátása vizsgálat vagy digitalizálás céljából;
• dokumentumok és fényképek másolásának engedélyezése;
• típusok, telepítési helyek és személyek azonosítása;
• műszaki és üzemtörténeti adatok közlése;
• intézményi vagy személyes kapcsolatok közvetítése;
• ismeretlen eredetű tárgyak előéletének tisztázása.

Ezek a segítségek és felajánlások olyan tárgyak, változatok, alkalmazási területek és személyes történetek azonosítását tették lehetővé, amelyek másként valószínűleg elvesztek volna. Különösen értékes az adomány, ha a tárgy eredete, használati helye és korábbi története is rögzíthető.

A közreműködés ténye ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden átadott adat automatikusan bizonyítottá válik; az archívum az információkat lehetőség szerint más forrásokkal is ellenőrzi.

Az archívum célkitűzése

A BRG Online Archívum célja a még hozzáférhető készülékek, dokumentumok, fényképek és visszaemlékezések felkutatása, digitális rögzítése, rendszerezése és nyilvános közzététele.

Az archívum független magánkezdeményezés, nem intézményi gyűjtemény, és nem tekinthető lezárt vagy teljes körű adattárnak. Tartalma az újonnan előkerülő források alapján folyamatosan javítható és kiegészíthető.

Erre azért van szükség, mert a fennmaradt forrásanyag ma is fogy: tulajdonost vált, szétszóródik, selejtezésre kerül vagy egyszerűen feledésbe merül.

Amit ma még le lehet fényképezni, el lehet olvasni vagy meg lehet kérdezni valakitől, az néhány év múlva már nem feltétlenül lesz hozzáférhető.