TUDÁSTÁR / Rádiórendszerek és alkalmazások

A MAGYAR POLGÁRI VÉDELEM ORSZÁGOS URH RÁDIÓHÁLÓZATA

Az 1990-es években a Magyar Polgári Védelem egy olyan többszintű, országos URH rádiórendszert épített ki, amelyben a helyi, jellemzően 160 MHz-es rádióátjátszókat 300 MHz-es bekötőkapcsolatok kötötték össze a megyei központokkal. A megyei hálózatok egy további országos szinten keresztül egymással, valamint a Polgári Védelem budapesti Országos Parancsnokságával is összekapcsolhatók voltak.

A rendszer helyi rádió- és átjátszóvezérlését a BGY9000 automatikák, a megyei diszpécser- és hálózatkapcsoló feladatokat pedig a BGY9500 központok végezték. A 300 MHz-es bekötőhálózathoz szükséges speciális rádióberendezést, a BRG TR330-300D típust, valamint a hozzá tartozó duplexereket és Yagi-antennákat a salgótarjáni BRG Rádiótechnikai Rt. fejlesztette és gyártotta.

A cikk DND Kft., majd a RadioSystems Kft. egykori dolgozójával, a BGY9000/9500 rendszer tervezőjével készített személyes interjú, valamint a szerző által megtekintett eredeti műszaki dokumentáció alapján készült.

A POLGÁRI VÉDELEM RÁDIÓRENDSZERE 1990 ELŐTT

A rendszerváltást megelőzően a Magyar Polgári Védelem a Honvédelmi Minisztérium irányítása alá tartozott. Rádiórendszere különböző, duplex és félduplex üzemre alkalmas BRG készülékekre épült.

A rendszerben többek között az alábbi berendezéseket alkalmazták:

• BRG FM301-80;
• BRG FM301-160;
• BRG FM10-84;
• BRG FM10-164.

Országosan összesen 24 duplex frekvenciapár állt rendelkezésre. A frekvenciák gyakorlati használatát azonban nem fogta össze megfelelően szigorú, egységes országos szabályozás. A megyei és fővárosi híradós szervezetek jelentős önállósággal rendelkeztek, ezért az egyes frekvenciák és rádióátjátszók használata területenként eltérhetett.

A rendszer műszaki karbantartását 1990 előtt a Honvédelmi Minisztérium által megbízott, több külső szervezet végezte, a Polgári Védelem megbízása alapján.

A rádióhálózat alapvető elemei működőképesek voltak, azonban az 1980-as évek végére a rendszer műszaki és szervezeti szempontból egyaránt elavulttá vált. Hiányzott az egységes hálózatirányítás, a központi híváskezelés, az automatikus területi összekapcsolás, valamint az országos szinten szabályozott frekvenciafelhasználás.

A BGY9000 RENDSZER ELŐZMÉNYEI

A későbbi polgári védelmi rendszer vezérléstechnikai alapjai nem közvetlenül katonai vagy államigazgatási fejlesztésként születtek meg.

A rendszer tervezője az 1980-as évek elején-közepén kezdett komolyabban elektronikai fejlesztésekkel foglalkozni. Munkája akkor kapcsolódott egy akkori társa tevékenységéhez, aki később a DND Kft. egyik alapító tagja lett.

Az 1984–1985 körül megalakult RadioCoop Bt. egy saját fejlesztésű rádiókezelő rendszert alkalmazott. Ennek része volt:

• a DigiSel elnevezésű, számbillentyűzetet és LED-kijelzőt tartalmazó kezelő;
• a BRG KB401 kézibeszélő;
• egy külön vezérlőelektronikai egység;
• valamint egy BRG FM301 rádió-adó-vevő.

A RadioCoop megbízást adott a két fiatal fejlesztőmérnöknek, hogy a BRG FK402 asztali kezelőbe olyan elektronikát tervezzenek, amely DTMF-jelek segítségével teszi vezérelhetővé a rendszert.

A fejlesztés alapötletét részben a Yaesu FT-209 amerikai, FT-209R jelzésű kivitele adta. Ennek kapcsolási rajzából kiderült, hogy a készülék DTMF-áramkört is tartalmazott. A DTMF-technika ekkor Magyarországon még kevéssé ismert megoldásnak számított, mivel a hazai telefonhálózatban jellemzően impulzusos tárcsázást alkalmaztak.

A megfelelő DTMF integrált áramkörök Magyarországon még nem voltak közforgalomban beszerezhetők. A fejlesztőknek ezért egyes alkatrészeket az akkoriban működő lengyelpiacokon kapható, egyszerű hongkongi asztali telefonkészülékekből kellett kiszerelniük.

Kb. 1986-ban merült fel annak az igénye, hogy a DTMF vezérlőelektronika már ne a BRG FK402 kezelőbe kerüljön, hanem közvetlenül a rádióba vagy egy ahhoz csatlakozó külön egységbe. Ezzel az FK402 kezelő elhagyhatóvá válhatott.

A korai, FK402-től független elektronika tervei mégis éppen arra a készülékre épültek, amelyet a rendszerből ki kívántak hagyni. A fejlesztők lemásolták az FK402-ben alkalmazott, addigra már többféle alkalmazásban is megbízhatónak bizonyult telefonvonal-illesztő áramkört.

Az ehhez szükséges fazékvasmagokat és nagy jóságú tekercseket közvetlenül a BRG-től szerezték be.

Ötletként felmerült az akkoriban forradalmi újdonságnak számító, SMD alkatrészek beszerzése. Ez azonban a kor körülményei között nagy nehézségekbe telt, mert az újfajta alkatrészej még a Nyugat-Európai kiskereskedelemben sem voltak beszerezhetők.

Körülbelül 1986–1987-re készült el annak az elektronikának az elődje, amely később BGY9000 néven vált ismertté. A korai készülék még nem viselt típusjelzést, felépítése jelentősen egyszerűbb volt, és számos részletében eltért a későbbi sorozatoktól.

A KORAI VEZÉRLŐ MŰKÖDÉSE

A korai, még típusjelzés nélküli vezérlő két fontos időzítőáramkört tartalmazott.

Az egyik egy körülbelül 45 másodperces aktivitásfigyelő időzítő volt. Ez azt figyelte, hogy a rádiócsatornán történik-e adás, vagyis megnyomják-e valamelyik tagállomáson a PTT gombot. Ha nem volt aktivitás, a vezérlő 45 másodperc elteltével bontotta a telefonkapcsolatot és az összeköttetést.

A másik időzítő a teljes beszélgetés maximális időtartamát korlátozta. Ennek jellemző értéke négy perc, vagyis 240 másodperc volt.

A rendszer kétirányú jelzésadásra is alkalmas volt. Beérkező telefonhívás esetén a vezérlő adásba kapcsolta a hozzá csatlakoztatott rádiót, majd egy búgó figyelmeztető hangot sugárzott ki.

Ezt valamennyi, az adott rádiócsatornát figyelő tagállomás hallotta. A korai változat még nem tudta a tagállomásokat egyenként, szelektív módon meghívni.

A rádióhálózat valamelyik felhasználója szóban érdeklődött arról, hogy ki telefonált, illetve kit keresett. A hívás célba juttatása így részben manuális módon történt.

1987-re a berendezések már túljutottak a kísérleti prototípusfázison. Egyre több megkeresés érkezett olyan felhasználóktól, akiknek valamilyen rádiós telefonpótló megoldásra volt szükségük.

Magyarországon ekkor nehéz volt vezetékes telefonhoz jutni, mobiltelefon-hálózat pedig még nem létezett. Számos ipari és állami felhasználó számára a rádiótelefon jelentette az egyetlen rugalmas kommunikációs lehetőséget.

A BGY9000 FEJLŐDÉSE

Az 1980-as évek végén a RadioCoop Bt. Megszűnt, azonban a két fiatal fejlesztő már folyamatos megkereséseket kapott különböző kis-, közép- és nagyvállalatoktól.

Az évtized végére a rendszer a BGY9000 nevet kapta, és jelentős műszaki fejlesztésen ment keresztül.

CMOS-alapú vezérlés

A BGY9000 első szélesebb körben alkalmazott változatai CMOS logikai áramkörökre épültek. Mikroprocesszort még nem tartalmaztak.

Ennek jelentős előnye volt, hogy a rendszer:

• nem fagyott le;
• működése könnyen áttekinthető volt;
• egyszerűbb műszerekkel javítható maradt;
• egy hibás logikai áramkör a helyszínen is viszonylag egyszerűen cserélhető volt.

Hátránya ugyanakkor az volt, hogy minden új funkcióhoz további áramköröket és vezetékezést kellett kialakítani.

A fejlesztők ezért a BGY9000 nyomtatott áramköri lapjain egy szabad rasztermezőt hagytak. Ide lehetett elhelyezni azokat az utólag kialakított kiegészítő áramköröket, amelyekre valamely megrendelő egyedi igénye miatt volt szükség.

Egyszerűbb telefonvonal-kezelés

A BGY9000 következő változatában a telefonvonalat vezérlő áramkör már külön kártyára került.

A telefonvonal fizikai kapcsolását nagyméretű mechanikus relé végezte. Az impulzusos tárcsázáshoz speciális reed relét alkalmaztak. Erre azért volt szükség, mert az eszköz rövid idő alatt rendkívül nagy számú kapcsolást végzett, amit hagyományos relé nem feltétlenül bírt volna hosszú távon.

A tárcsázási és címzési feladatokat külön telefon-IC, valamint a hívási mátrixot tartalmazó EPROM segítette.

A megfelelő jelszintek beállítására három trimmerpotenciométert építettek be. Ezekre elsősorban a telefon- és rádióoldal közötti önhang, illetve visszacsatolás minimalizálása miatt volt szükség. Hasonló probléma már a korai prototípusok alapjául szolgáló BRG FK402 kezelőben is jelentkezett.

DTMF-alapú vezérlés

A korai rendszerekben a telefonvonalat viszonylag egyszerű DTMF-jellel lehetett a rádióhoz kapcsolni. Később azonban megjelentek azok a jogosulatlan rádiófelhasználók, akik az átjátszókon keresztül a hozzájuk kapcsolt vállalati telefonvonalakat kívánták saját célra használni.

A rendszer felkapcsolását ezért egy meghatározott DTMF kódsorhoz kötötték.

A vezérlés alapelve a következő volt:

• „B” DTMF jel;
• egy három, négy vagy öt számjegyből álló, előre beállított azonosító;
• majd egy funkciójel.

A funkciójeltől függően a rendszer különböző műveleteket hajtott végre.

A „*” jel a telefonvonal rádióhoz kapcsolását kezdeményezte.

A „D” jel telefonvonal kapcsolása nélkül, hagyományos rádiós átjátszóként indította el a rendszert.

A „#” jel bontotta a kapcsolatot és leállította az átjátszót.

A felismerendő számjegysort a BGY9000 belsejében elhelyezett jumperekkel lehetett meghatározni.

Amikor megjelentek a DTMF dekódolására alkalmas rádióamatőr és kereskedelmi berendezések, az egyszerű DTMF-kód már nem biztosított megfelelő védelmet. Egy lehallgatott kódsor segítségével jogosulatlan felhasználók is felkapcsolhatták az átjátszót vagy igénybe vehették a telefonvonalat.

A következő fejlesztés lehetővé tette, hogy:

• az átjátszót meghatározott DTMF kóddal távolról kikapcsolják;
• a telefonvonalat külön kóddal leválasszák;
• a védelmi és bontási kódokat EPROM-ban tárolják.

A rendszer ekkor továbbra is CMOS logikán alapult, dedikált mikroprocesszort még nem tartalmazott.

A PIC mikrokontroller felhasználása

A BGY9500 egységben a kódvevő kártya, a kódadó kártya, valamint az ütemezett DTMF jelzést kezelő kártya már tartalmazott modern, PIC mikrokontrollert, azonban a rendszer alapja továbbra is CMOS alapú maradt.

A mikrovezérlő alkalmazása lehetővé tette:

• összetettebb kódfelismerés kialakítását;
• több funkció programozását;
• jogosultságok kezelését;
• rugalmasabb hívásvezérlést.

Ezzel egy időben megjelent a beépíthető CTCSS dekóder is, amely a DTMF kódfelismerő kártyák mellett működhetett.

A rendszer alaptulajdonságai közé tartozott, hogy a tone jeleket eleve nem engedte ki a telefonhálózat felé, a tárcsázás minden esetben pulse módban történt. Egy speciális illesztőkártya segítségével lehetőség volt arra, hogy betárcsázhassanak a külső telefonvonal felől, oly módon, hogy meghívhjalank valakit a rendszerben. Ez újdonság volt, mert olyan telefonról is meg lehetett ezt tenni ami nem tone üzemmódú volt, hanem hagyományos pulse tárcsázású. Ez a rendszer Oroszországban és a volt FÁK tagállamokban is megjelent. Erre azért volt szükség, mert például Magyarországon a korabeli, DTMF-jelekre fel nem készített központok ugyanis az ismeretlen hangfrekvenciás jelektől hibásan működhettek vagy lefagyhattak.

A negyedik változat DTMF-adó áramköre nyolc, előre meghatározott DTMF-kódsor kiadására volt alkalmas. Ez már lehetővé tette, hogy beérkező telefonhívás esetén négy különböző tagállomás közül szelektíven hívják meg a kívánt állomást. A másik négy DTMF kód egyéb célokat szolgált pl. a tápellátás megszűnése (akkumulátoros üzemmódra átkapcsolás) vagy illetéktelen behatolás esetén (a dobozon elhelyezett mikrokapcsoló) is a rendszer kódokat tudott kiküldeni.

Ezzel megszűnt a korábbi, manuális „ki hívott és kit keresett” jellegű szóban történő híváskezelés.

A rendszer olyan DTMF-vevőt is kapott, amelynek segítségével a vezetékes telefonvonal felől érkező hívó fél is manuálisan bonthatta a kapcsolatot.

Beszédtitkosítás és több telefonvonal

A negyedik változatban jelent meg a beszédtitkosító áramkör is. A titkosítás paramétereit nyolcállású DIP kapcsolóval lehetett beállítani.

Az áramkör CML integrált áramkörre épült, működése a korabeli, Belügyminisztérium által használt BRG sávfordítókhoz volt hasonló. Az eljárás különlegessége az volt, hogy nem csupán megfordította a sávot, hanem kettévágta és a két felet külön fordította meg. A sáv-vágás pontját 32 féle módon lehetett meghatározni, ezzel nagyfokú információbiztonság volt elérhető.

A nagyvállalati alkalmazások igényei miatt olyan elektronika is készült, amely négy bejövő telefonvonalat és egy kimenetet kezelt. A felhasználó speciális DTMF-kóddal választhatta ki, hogy a rendszer a négy telefonvonal közül melyiket kapcsolja a rádióhoz.

A BGY9000 különböző változatait cukorgyárak, cementgyárak, papírgyárak, állami vállalatok, valamennyi áramszolgáltató, a MOL és a Polgári Védelem is alkalmazta.

Kései fejlesztések és kísérleti funkciók

A BGY9000 ötödik változata az 1990-es évek végén jelent meg.

Ebben a telefonvonalon keresztül meghívható vezérlőelektronika úgynevezett élő tárcsázási üzemmódot is lehetővé tett. A hívó félnek már nem kizárólag az EPROM-ban előre eltárolt néhány tagállomás közül kellett választania, hanem DTMF-jelekkel közvetlenül beírhatta a meghívni kívánt rádiós tagállomás azonosító kódját.

Kísérleti jelleggel hangrögzítő kártya is készült, amely meghatározott DTMF-kóddal indítható és leállítható volt. Ebből csak laboratóriumi példányok készültek, vevői megrendelésre nem került sor.

Szintén kísérleti fejlesztés volt a tarifaimpulzus-vevő. Ezt eredetileg a BGY9500 központi egységhez tervezték, végül azonban BGY9000-be építhető változat készült belőle. Ez a megoldás sem jutott el sorozatgyártásig.

Külföldi változatok

A BGY9000 negyedik és ötödik változatát exportálták Oroszországba és a Független Államok Közösségének több országába, például Kazahsztánba.

Ezekben az országokban sok helyen még kizárólag impulzusos tárcsázású telefonközpontok és tárcsás telefonkészülékek működtek.

Ehhez Dial Click Detector egységet fejlesztettek. Az áramkör érzékelte és megszámolta a tárcsás telefonból érkező impulzusokat, majd azoknak megfelelő DTMF-kódot küldött ki a rádióhálózat felé.

A rendszer fejlesztése az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején fokozatosan lezárult, mert egyre szélesebb körben terjedtek el a megfizethető mobiltelefonok.

A DND KFT., A DND TELEKOM CENTER KFT. ÉS A RADIOSYSTEMS KFT.

A DND Kft. 1990–1991 körül alakult meg. Alapítói Dobai Sándor, Nagy Attila és Dobai Attila voltak.

A DND Kft. keretei között a korábban magánszemélyként megkezdett elektronikai fejlesztések vállalati formában folytatódtak. A cég végezte a BGY9000 és BGY9500 rendszerek fejlesztésének, gyártásának és értékesítésének jelentős részét.

A DND Kft. nyerte el a Polgári Védelem új országos rádiórendszerének tervezési, telepítési és későbbi karbantartási pályázatait is.

A DND Kft. 1997-ben jogutód nélkül megszűnt.

Ezt követően jött létre a DND Telekom Center Kft. A két vállalkozás munkatársi állománya nagyrészt megegyezett, a DND Telekom Center Kft. dolgozói jelentős részben a korábbi DND Kft. munkatársai voltak.

A személyi és szakmai folytonosság ellenére a két vállalkozás között jogi értelemben nem állt fenn jogfolytonosság. A DND Telekom Center Kft. nem a DND Kft. jogutódjaként működött.

Ugyanebben az időszakban vált ki a RadioSystems Kft. is. A BGY9000/9500 rendszerhez kapcsolódó termékvonal, fejlesztési tapasztalat és műszaki tudás egy része a RadioSystems Kft.-hez került.

Az 1990-es évek végén a rendszert fejlesztő munkatársak egy része az újonnan megalakult RadioSystems Kft.-nél dolgozott.

A BGY9000 késői változatai ennek megfelelően már RadioSystems RS9000 típusjelzéssel készültek.

A rendszer alapvető műszaki tartalma megmaradt, de a berendezéseket korszerűbb, rackbe szerelhető kivitelben is gyártották.

A későbbi fejlesztések és termékek ismertetésekor ezért mindig különbséget kell tenni:

• az 1990–1997 között működő DND Kft.;
• az 1997 után működő DND Telekom Center Kft.;
• valamint a külön vállalkozásként létrejött RadioSystems Kft.

között.

A hasonló név és a részben azonos munkatársi kör nem jelentett jogfolytonosságot a DND Kft. és a DND Telekom Center Kft. között.

A POLGÁRI VÉDELEM HELYZETE 1990 UTÁN

A rendszerváltást követően a Polgári Védelem a Honvédelmi Minisztériumtól a Belügyminisztérium irányítása alá került.

1990 után a meglévő rádiórendszer karbantartását területi alapon két vállalkozás végezte:

• a Duna vonalától keletre a Volán Elektronika;
• a Duna vonalától nyugatra a székesfehérvári Albafunk.

Ez a felállás nagy valószínűség szerint már 1990 előtt is így volt, azonban erre pontos források nem utalnak.

Ebben az időszakban azonban még nem történt átfogó műszaki korszerűsítés. Elsősorban a korábbi, elöregedett rendszer működőképességének fenntartása, az üzemzavarok elhárítása és a meglévő berendezések szinten tartása zajlott.

Az új polgári védelmi vezetés felismerte, hogy a rádiórendszer nem felel meg a korszerű országos híradási követelményeknek. Az akkori híradós vezetés nyitott volt egy egységesebb, központilag irányítható és hosszabb távon fejleszthető rendszer kialakítására.

Az első tárgyalások 1990-ben kezdődtek Budapesten, a Polgári Védelem egyik, még a korábbi honvédelmi időszakból örökölt központi objektumában.

A POLGÁRI VÉDELEM KORSZERŰSÍTÉSI TERVE

A DND Kft. olyan átfogó fejlesztési javaslatot terjesztett a Polgári Védelem új vezetése elé, amelynek célja egy egységes országos URH rádiórendszer kialakítása volt.

A terv főbb pontjai:

1. Az ország területét rádiócellákra kellett felosztani.
2. A cellák kialakításánál figyelembe kellett venni a már rendelkezésre álló magaslati pontokat, átjátszóállomásokat és antennatelepítési lehetőségeket.
3. A meglévő 24 darab 160 MHz-es duplex frekvenciapárt központi terv szerint kellett elosztani.
4. Szigorú rádióforgalmazási és frekvenciahasználati rendszabályokat kellett bevezetni.
5. Intézkedni kellett azokkal a tagállomásokkal és területi szervezetekkel szemben, amelyek nem a számukra kijelölt átjátszót vagy frekvenciát használták.
6. A helyi átjátszóállomások vezérlésére BGY9000 automatikákat kellett alkalmazni.
7. A megyei központokba BGY9500 diszpécser- és hálózatkapcsoló központokat kellett telepíteni.
8. A helyi átjátszókat rádiós bekötőkapcsolatok segítségével kellett a megyei központokhoz csatlakoztatni.
9. A meglévő BRG rádiótechnikai elemeket lehetőség szerint integrálni kellett az új rendszerbe.

A teljes országos rendszer kialakítása nem a korábbi rádióhálózat egyszerű lecserélését jelentette. A cél egy olyan új hálózat volt, amely a használható régi elemeket megtartotta, de egységes vezérlést, központi kapcsolást és országos elérhetőséget biztosított. A megtartandó elemek közé sorolták elsődlegesen az antennákat, az azokhoz kapcsolódó szerelvényeket, valamint az FM10-164-nél újabb és modernebb (pl. FM301) készülékeket.

A rendszer tervezési, telepítési és későbbi karbantartási pályázatait még a gyakorlati munkák megkezdése előtt a DND Kft. nyerte el.

A DND Kft. a régi rendszer üzemeltetésének időszakában a felmerülő változatos hibákat minden esetben rövid időn belül szakszerűen elhárította, egészen az új országos rendszer valamennyi szükséges elemének kiépítéséig.

A 300 MHZ-ES BEKÖTŐHÁLÓZAT

Az első elképzelés szerint a helyi 160 MHz-es átjátszók és a megyei központok közötti rádiós bekötőkapcsolatokat a 450 MHz-es tartományban alakították volna ki.

Ehhez azonban további frekvenciákra lett volna szükség, amelyeket a Polgári Védelem nem tudott megszerezni.

A tervezés során derült ki, hogy a szervezet már az 1980-as évek óta rendelkezett 16 darab, hivatalosan számára kijelölt duplex frekvenciapárral a 300 MHz-es tartományban. Ezeket korábban semmilyen célra nem használták. A Polgári Védelem rendelkezett a 80 MHz-es sávban is a részére kiutalt frekvenciákkal, azonban ezek javarészt lakossági riasztási (légvédelmi szirénák, hangosbemondók stb.) feladatokra voltak használva.

A 300 MHz-es frekvenciák jól megfeleltek a bekötőkapcsolatok céljára:

• elkülönültek a helyi 160 MHz-es felhasználói forgalomtól;
• a sávban kevés polgári rádióalkalmazás működött;
• más polgári rádiórendszerek várhatóan nem okoztak zavart;
• az új antennákkal stabil pont–pont kapcsolatok voltak kialakíthatók.

A fő problémát az jelentette, hogy ekkor nem létezett kereskedelmi forgalomban azonnal beszerezhető, a kívánt feladatra alkalmas 300 MHz-es rádióberendezés. Bár a BRG korában szovjet exportra gyártott már 300 MHz-es berendezéseket, azonban az új rendszerben a kvarcvezérelt rádiók nem feleltek meg a magas gyártási költségek (kvarcok beszerzése) és a rendszer rugalmatlansága miatt (fix csatornák).

A DND Kft. ezért megkereste a salgótarjáni BRG Rádiótechnikai Rt.-t, és felvetette egy speciális, 300 MHz-es rádió kifejlesztésének lehetőségét.

A BRG megfelelő rendelési darabszám esetén vállalta a készülék fejlesztését és sorozatgyártását.

Így jött létre a BRG TR330-300D.

Valamint a rádiók mellett a rendszerhez szükséges 300 MHz-es duplexereket, irányított Yagi-antennákat, valamint a kapcsolódó rádiótechnikai elemeket szintén a BRG Rádiótechnikai Rt. fejlesztette, gyártotta és szállította.

A TR330-300D tehát nem egyszerűen a TR330 típuscsalád egyik frekvenciaváltozata volt. Létrejötte közvetlenül összefüggött a Polgári Védelem országos rádiórendszerének kiépítésével.

A BRG Rádiótechnikai Rt. szorosan együttműködött a DND Kft.-vel. A volt Szovjetunió utódállamaiba és más FÁK-országokba irányuló szállítások és megrendelések kezelésében szintén részt vett.

A HELYI ÁTJÁTSZÓÁLLOMÁS FELÉPÍTÉSE

A rádiórendszer helyi vagy területi átjátszóállomásai rendszerint magaslati pontokon működtek.

Telepítési hely lehetett például:

• hegytető;
• víztorony;
• gabonasiló;
• magas épület;
• más, rádiótechnikai szempontból kedvező objektum.

Tipikus korabeli magaslati pont a D8 átjátszó helyen Szolnokon, a Mártírok útján lévő tárház tetején vagy a Martfűn elhelyezett D17 átjátszó, mely a Cereol Rt. 76 méter magas tárolójának tetejére került.

Forrásmegjegyzés: A biztosan azonosított magaslati pontokon működő megyei átjátszók helyszínei a Védelem Magazin 2000/1. számában közölt adatok alapján kerültek be a hálózat rekonstrukciójába.

Az állomás fő elemei:

• egy 160 MHz-es helyi rádióátjátszó;
• egy BGY9000 vezérlőautomatika;
• egy 300 MHz-es BRG TR330-300D bekötőrádió;
• duplexer vagy más rádiófrekvenciás szűrőrendszer;
• helyi és bekötőantennák;
• esetenként vezetékes telefonvonal;
• opcionális helyi kezelőegység.

Az „ÁTJÁTSZÓ” és „DIVERSITY / BEKÖTŐ” csatlakozók

A BGY9000 hátoldalán külön csatlakozó szolgált a helyi átjátszó és a bekötőrádió illesztésére.

Az „ÁTJÁTSZÓ” csatlakozón érkező audio- és vezérlőjelek a „DIVERSITY / BEKÖTŐ” csatlakozón keresztül továbbíthatók voltak a megyei központ felé.

Fordított irányban a bekötőrádió felől érkező hang- és vezérlőjelek a helyi átjátszóra kerültek.

A rendszer működését külső vezérléssel felül lehetett bírálni, alaphelyzetben azonban a bekötőrádió elsőbbséget élvezett.

Ha a BGY9000 egyszerre észlelt forgalmat a helyi átjátszó és a bekötőoldal felől, a megyei központból érkező bekötőforgalom hangja kapott prioritást, és ez került kisugárzásra a helyi átjátszón.

A Diversity megnevezés azért került be, mert más, nem a Polgári Védelem számára készült rádió-alkalmazásokban is használták a rendszert. Ezek jellemzően nem hatósági, hanem közönséges polgári alkalmazások voltak.

Helyi kezelő

A BGY9000 külön „KEZELŐ” csatlakozót is kapott.

Erre akkor volt szükség, amikor az automatika olyan helyen működött, ahol állandó személyzet tartózkodott. A kezelő segítségével a helyi személyzet:

• belehallgathatott a rádióforgalomba;
• adást kezdeményezhetett;
• hívást indíthatott;
• kezelhette az átjátszó vagy a telefonvonal bizonyos funkcióit.

Ilyen telepítésnél az egyik rádió bizonyos esetekben elhagyható volt, mivel a helyi kezelő közvetlenül csatlakozhatott a BGY9000 egységhez.

Az első kezelők az ROE NA9003 típusjelzésű, egyszerű kivitelű kezelők voltak.

Később a DND saját DonaPhone és DonaSel kezelői kerültek alkalmazásra.

A DonaPhone kezelőket a Conrad Electronic által forgalmazott, német szabványú CB-rádió-kezelőegység házába építették (kb. 1993).

A DonaSel kezelőket a német Peiker vállalat műanyag kézibeszélőházait vásárolták meg erre a célra (kb. 1996). Ezek ára azonban magas volt, a gyártó pedig a gyakran elhasználódó gumibillentyűzetet nem értékesítette külön.

A DonaSel kezelők (bár műszakilag megegyeztek a DonaPhone kezelőkkel) az igényesebb esztétikai kialakítás miatt drágábbak voltak, így jellemtően csak a vállalati vezetői autókba kerültek beépítésre.

A korra jellemző hibajelenség volt a grafitérintkezők idő előtti elkopása, melyeket emiatt több alkalommal manuálisan kellett javítani vagy garanciában cserélni.

A BGY9500 MEGYEI KÖZPONT

Minden megyei polgári védelmi központba BGY9500 központi egységet telepítettek.

A BGY9500 nem egyszerű átjátszóvezérlő volt, hanem több rádiót, telefonvonalat és kezelői funkciót összefogó hálózatkapcsoló rendszer.

Egy központ legfeljebb:

• 10 rádióillesztő kártyát;
• 5 telefonvonal-illesztő kártyát;
• 1 diszpécser-kezelő illesztőkártyát

fogadhatott.

A rádióillesztő kártyákat eredetileg a BRG FM301 rádiókhoz tervezték, de az azokkal illesztési szempontból kompatibilis TR330 készülékek is csatlakoztathatók voltak.

A telefonvonal-illesztő kártya lényegében a BGY9000 egységben alkalmazott megoldás többpéldányos változata volt.

A BGY9500 beszédtitkosító panelt is tartalmazott. Ez a megoldás később opcionális kártyaként a BGY9000 egyes változataiban is megjelent.

Számítógépes vezérlés

A BGY9500 központ nem tartalmazott CMOS-alapú központi vezérlőlogikát vagy saját mikroprocesszort.

A rendszert egy párhuzamos porton csatlakozó, 80286 processzoros személyi számítógép irányította. A későbbiekben a gépek is modernizálva lettek, 80386 és végül 80486 processzoros PC-re. Érdekesség, hogy a gyorsabb számítógépeken a szoftver már nem futott megbízhatóan, hasonlóan a korabeli összes (pl. Motorola) szoftverhez, a soros és a párhuzamos portok odőzítési problémái miatt.

Mivel az egyes illesztőkártyák nem tartalmaztak saját processzort vagy összetett vezérlőlogikát, az adatfolyam shiftregisztereken keresztül haladt.

A teljes központ 16 kártyát tartalmazhatott:

• 10 rádióillesztő;
• 5 telefonvonal-illesztő;
• 1 diszpécserillesztő.

A szokatlan adatátviteli megoldás a gyakorlatban megbízhatónak bizonyult, és nem okozott számottevő adatvesztést vagy rendszerhibát.

A PC-n futó vezérlőprogramot egy akkor új (erre a célra felvett) munkatárs írta.

Bár a BGY9500 legfeljebb tíz rádió kezelésére volt alkalmas, Magyarországon nem működött olyan megyei PV-központ, ahol a teljes tízrádiós kapacitásra szükség lett volna.

A MEGYEI HÁLÓZAT MŰKÖDÉSE

A megyeszékhelyen működő BGY9500 központhoz egy-egy 300 MHz-es rádiós linken keresztül kapcsolódtak a megye különböző pontjain telepített BGY9000 vezérlők.

Például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a központ Nyíregyházán működött. Innen 300 MHz-es linkrádiókkal kapcsolódtak többek között a Jármi és Záhony térségében működő átjátszókhoz.

Békés megyében a BGY9500 központ Békéscsabán működött, és többek között Mezőkovácsháza, valamint Békés átjátszóállomásait kapcsolta össze.

Az egyes megyék hálózati mérete eltérő volt. Békés megye központjához hat átjátszó tartozott, míg Nógrád megyében a salgótarjáni központ csak két átjátszót kezelt.

Helyi forgalmazás

Az egyes átjátszóállomásoknál BGY9000 vezérlő működött.

Az átjátszók alkalmasak voltak a helyi rádióforgalmazásra, és ahol rendelkezésre állt vezetékes telefonkapcsolat, helyi telefonvonalat is lehetett kérni.

A helyi átjátszókon zajló valamennyi forgalom eljutott a 300 MHz-es bekötőrádión keresztül a megyei BGY9500 központba.

Ez vonatkozott:

• a hagyományos helyi átjátszóforgalomra;
• a rádióról telefonvonalra kapcsolt beszélgetésekre;
• a helyi kezelőről indított forgalomra;
• valamint a szelektív hívásokra.

A BGY9500 alaphelyzetben figyelő állapotban volt, és nem továbbította automatikusan valamennyi vett beszélgetést más hálózatrészek felé.

A központi diszpécser azonban:

• bármelyik helyi átjátszó forgalmába belehallgathatott;
• bármelyik átjátszó irányába beszélhetett;
• manuálisan összekapcsolhatott különböző hálózatrészeket;
• szükség esetén telefonvonalat rendelhetett a rádióforgalomhoz.

AUTOMATIKUS HÍVÁSIRÁNYÍTÁS

A BGY9500 központokhoz csatlakozó számítógépek adatbázisa tartalmazta:

• a megyében használt hívószámokat;
• az egyes tagállomásokat;
• a hozzájuk tartozó földrajzi cellákat;
• az adott cellához tartozó átjátszó- és linkkapcsolatokat.

A rendszer egy telefonkönyvhöz hasonló nyilvántartás alapján működött. Ez volt az úgynevezett alapértelmezett, statikus telefonkönyv.

Ha például egy Záhony térségében lévő felhasználó egy Jármi körzetéhez tartozó tagállomást hívott, a BGY9500:

1. felismerte a beérkező hívószámot;
2. az adatbázis alapján meghatározta a hívott állomás földrajzi celláját;
3. kiválasztotta a megfelelő 300 MHz-es bekötőlinket;
4. összekapcsolta a két helyi átjátszót;
5. majd a hívószámot megismételte a hívott átjátszó felé.

A rendszer manuális és automatikus üzemmódban egyaránt képes volt különböző átjátszók és tagállomások összekapcsolására.

A statikus telefonkönyv mellett Dinamikus telefonkönyv is volt, amikor pl. 24 óra időtartamra az adott dolgozó átmehetett más átjátszókörzetbe, ezt ez automatikusan beíródott a saját dinamikus telefonkönyvbe. A rendszer ezt automatikusan lejelentette az eredeti körzetnek (az útvonalat érinti központoknak is). A telefonkönyv karbantartása folyamatos munkát igényelt, a személyzeti változások miatt, autórendszámok/nevek/hívószámok miatt. Ezt az adott megyei híradós tiszt feladata volt.

AZ ORSZÁGOS HÁLÓZATI SZINT

Összesen 19 megyei és egy budapesti, vagyis 19+1 BGY9500 központ került telepítésre.

A megyei központok mindegyike rendelkezett egy különleges 300 MHz-es linkrádióval, amely Yagi-antenna segítségével az országos hálózat felé biztosított kapcsolatot.

A budapesti országos központ a XIV. kerületi Mogyoródi úton működött. Itt szintén BGY9500 központi egységet telepítettek.

A budapesti központhoz azok az országos átjátszók kapcsolódtak, amelyek a Polgári Védelem Országos Parancsnokságához tartoztak.

Az országos hálózathoz három kiemelt átjátszó tartozott:

• Kékestető;
• Kab-hegy;
• Misina-tető;
• Kiskunfélegyháza;
• Gerecse.

Forrásmegjegyzés: A kiskunfélegyházi és gerecsei rádiófelvételi pontok helyszínei a Védelem Magazin 2000/1. számában közölt adatok alapján kerültek be a hálózat rekonstrukciójába.

A rendszert úgy tervezték meg, hogy az egyes megyei központok legalább az egyik országos átjátszót megbízhatóan, minden időjárási körülmény között elérjék.

Ezeken az országos átjátszókon keresztül a megyei központok egy szinttel feljebb kapcsolódhattak az országos hálózathoz.

Például a nyíregyházi megyei központban olyan tagállomási rádió működött, amely a Kékestetőn elhelyezett országos átjátszóhoz kapcsolódott. Ezen a linken keresztül a nyíregyházi központ közvetlenül kommunikálhatott a budapesti, Mogyoródi úti országos központtal.

A Széchenyi-hegyi linkfordító

A budapesti Mogyoródi úti központ földrajzi helyzetéből nem rendelkezett közvetlen rádiós rálátással valamennyi országos átjátszóra.

Ezért a Széchenyi-hegyen, az akkori polgári védelmi telephelyen linkfordító állomás működött.

A linkfordító segítségével jutott el a Kab-hegy és Misina-tető rádióforgalma a budapesti, Mogyoródi úti központba.

ORSZÁGOS HÍVÁS KÉT KÉZIRÁDIÓ KÖZÖTT

A rendszer műszakilag lehetővé tette, hogy az ország egyik végén működő tagállomás egy másik megye távoli tagállomását közvetlenül meghívja.

Egy Sopronból Záhonyba irányuló hívás például a következő útvonalon haladhatott:

1. A soproni tagállomás hívása beérkezett a helyi 160 MHz-es átjátszóra.
2. A helyi BGY9000 és a 300 MHz-es bekötőrádió továbbította a hívást a Győr-Moson-Sopron megyei BGY9500 központba.
3. A megyei központ felismerte, hogy a hívott fél másik megyében található.
4. A hívást az országos hálózat felé irányította, és rádiós úton felküldte a Kab-hegyi országos átjátszóhoz.
5. A Kab-hegyi átjátszót folyamatosan figyelő budapesti országos központ fogadta és feldolgozta a hívószámot.
6. A budapesti központ a hívást az ország keleti részét kiszolgáló Kékestető felé továbbította.
7. A nyíregyházi megyei BGY9500 felismerte, hogy a hívás saját megyéjének egyik tagállomására érkezett.
8. A megfelelő 300 MHz-es linken továbbította a hívást a záhonyi BGY9000 és helyi 160 MHz-es átjátszó felé.
9. A záhonyi tagállomás fogadta a hívást.

A teljes útvonalon a végfelhasználók hagyományos kézi rádiókészülékkel forgalmazhattak.

A rendszer országos hívási lehetőségét a Polgári Védelem a gyakorlatban nem használta ki. Ezt a funkciót főként a karbantartást végző DND Kft. munkatársai alkalmazták a hálózat ellenőrzése és tesztelése során.

A DND Kft. Budapesten saját, szervizcélú polgári védelmi átjátszót is telepített. Ezt az ország bármely pontjáról meg lehetett hívni, hasonlóan egy hagyományos PV-tagállomáshoz. Az átjátszót kizárólag karbantartási és hálózatellenőrzési célokra használták.

A RENDSZERBEN ÜZEMELŐ RÁDIÓK

A Polgári Védelem rendszerében többek között Yaesu FTH2008 és FTH2010 kézi rádiókat alkalmaztak. Érdekesség, hogy akkoriban a Yaesu FT-23 billentyűzetének eltávolításával és egy kis műanyag lappal történő “lefalazásával” már lehetőség nyílt egyedi készülék-délyeztetési eljárás keretein belül bejegyeztetni az adott rádiót a hatóságnál. Később ezeket a készülékeket váltotta a Yaesu FTH2008 és FTH2010, mely már eleve rendelkezett országos típusengedéllyel.

Ezekhez különleges, a BGY9000/9500 rendszerrel együttműködő hívó- és vezérlőelektronikákat fejlesztettek.

A tagállomásoknak nem csupán beszédátvitelre kellett alkalmasnak lenniük. A rendszer működéséhez szükség volt:

• DTMF-hívószámok előállítására;
• az átjátszó felkapcsolására;
• a tagállomás azonosítására;
• a célállomás vagy célterület megadására;
• bizonyos esetekben a telefonvonal kezelésére;
• később az ütemezett DTMF-jelek előállítására.

A Polgári Védelem rendszerét kizárólag a BGY9000/BGY9500 vezérlőkkel, valamint a rendszerhez kialakított elektronikával felszerelt rádiókkal lehetett teljes funkcionalitással használni.

A megfelelő hívómű segítségével a felhasználó egyetlen művelettel kezdeményezhette a rendszerhez való kapcsolódást, miközben a szükséges kódokat és időzítési mintákat az elektronika automatikusan állította elő.

AZ ÜTEMEZETT DTMF RENDSZER

Az 1990-es évek második felében egyre súlyosabb problémát jelentettek azok a jogosulatlan rádiófelhasználók, akik DTMF dekóderrel megfigyelték az átjátszók vezérlőkódjait.

A hagyományos DTMF-jelsorok már nem nyújtottak megfelelő védelmet. A kódok lehallgathatók és megfelelő készülékkel visszajátszhatók voltak.

A DND Kft., majd később a RadioSystems Kft. szakemberei ezért kidolgozták az úgynevezett ütemezett DTMF-rendszert.

Ennél nemcsak az egyes DTMF-számjegyek sorrendje számított, hanem:

• minden egyes hang hossza;
• a hangok közötti szünetek hossza;
• a teljes jelsor időzítési mintája.

A BGY9000 egységbe külön, három EPROM-ot tartalmazó kártyát építettek.

A három EPROM közül:

• kettő az országosan használt kódokat;
• a harmadik az időzítési adatokat

tárolta.

Az ütemezési minták mindenhol egységesek voltak, azonban a rendszer lehetővé tette volna, hogy ezek pl. megyénként eltérjenek. Más, civil rendszerek eltérő ütemezést használtak.

A korszak általánosan elérhető rádióamatőr és kereskedelmi eszközeivel ezeket a jeleket gyakorlatilag lehetetlen volt pontosan lemásolni. Az egyszerű DTMF-kód visszajátszása önmagában már nem volt elegendő az átjátszó felkapcsolásához.

RadioSystems RS92100 hívómű

A Yaesu FTH2008 és FTH2010 rádiókhoz RadioSystems RS92100 típusú hívómű készült.

Az RS92100:

• tartalmazta az országban használt valamennyi hívószámot;
• tárolta a szükséges DTMF-időzítési mintákat;
• érzékelte a rádión kiválasztott frekvenciát vagy csatornát;
• mindig az adott csatornához tartozó kódlapot olvasta ki a belső memóriából;
• a kiválasztott csatornához tartozó megfelelő ütemezést alkalmazta;
• egyetlen gombnyomással kiadhatta az átjátszó eléréséhez szükséges jelsort.

Más rádiótípusokhoz univerzális hívóművet is készítettek. Ez mikrovezérlőre épült, és a rádió mikrofonbemenetéhez csatlakozott.

Az interfész tetején lévő nyomógomb segítségével egyetlen előre beállított ütemezett kódsort lehetett kisugározni. Ez azonosította az eszközt és a rádiót használó személyt. A meghívni kívánt számot manuálisan kellett bebillentyűzni.

Az ütemezett DTMF-rendszer hátránya az volt, hogy a levédett átjátszókhoz kizárólag azok a rádiók és kezelők tudtak csatlakozni, amelyek rendelkeztek a szükséges időzített kódsorok előállítására alkalmas elektronikával.

Kezdetben nem minden BGY9000-be építették be azonnal a három EPROM-os kártyát. A rendszer átalakítása és országos kiépítése fokozatosan történt.

TELEFONKAPCSOLATOK ÉS JOGOSULTSÁGOK

A BGY9000 és BGY9500 rendszer egyik legfontosabb szolgáltatása a rádió- és telefonhálózat összekapcsolása volt.

A rendszer lehetővé tette, hogy megfelelő jogosultsággal rendelkező rádiófelhasználó:

• vezetékes telefonszámot hívjon;
• belső vállalati vagy hivatali melléket érjen el;
• helyi, országos vagy akár nemzetközi telefonkapcsolatot kezdeményezzen;
• telefonról rádiós tagállomást hívjon;
• a rádióhálózat különböző részeit telefonvonalon keresztül kapcsolja össze.

A rendszer elvileg lehetővé tette, hogy az ország bármely pontjáról egy kézirádió segítségével tetszőleges telefonvonalat hívjanak.

Nem minden átjátszóállomás rendelkezett azonban telefonvonallal. A hegytetőn vagy más távoli helyen működő állomásokhoz sok esetben nem vezetett kiépített vezetékes kapcsolat.

A késői BGY9000 változatokban a felismert tagállomási hívószámokhoz különböző jogosultsági szinteket lehetett rendelni.

Például:

• felsővezetői jogosultsággal nemzetközi hívás is kezdeményezhető volt;
• középvezetői szinten csak 06-tal kezdődő belföldi távolsági hívást engedélyezhettek;
• helyi felhasználó csak helyi számot vagy belső melléket hívhatott;
• jogosulatlan 00 vagy 06 előhívó használatakor a rendszer automatikusan bontotta a kapcsolatot;
• a beszédtitkosító használata szintén meghatározott jogosultsághoz köthető volt.

MOTOROLA RÁDIÓK INTEGRÁLÁSA

Az első komolyabb kompatibilitási problémák akkor jelentkeztek, amikor a Polgári Védelem Yaesu FTH2008 és FTH2010 rádiói fokozatosan elhasználódtak, és cseréjük szükségessé vált.

Az 1994-ben megalakult Fercom Kft. a magyar vállalati és állami felhasználók számára is elérhetőbb áron kezdte biztosítani a korábban rendkívül drága Motorola rádiókat.

A rendszerben megjelent Motorola GP300 készülékek azonban eredeti állapotukban nem voltak közvetlenül kompatibilisek a BGY9000/9500 DTMF-alapú hívórendszerével, mert a Motorola rádiók SEL5 szelektív hívásrendszert használtak.

A probléma megoldására olyan kétirányú konverteregységet fejlesztettek, amely:

• a Motorola rádió felől érkező SEL5-jelet DTMF-formátumra alakította;
• a rendszerből érkező DTMF-jelet SEL5-formátumban továbbította a Motorola rádió felé.

Ennek segítségével az új Motorola készülékeket úgy lehetett integrálni, hogy a meglévő BGY9000/9500 hálózat alapvető hívási és vezérlési rendszere megmaradt.

A RENDSZER GYAKORLATI KIHASZNÁLTSÁGA

A hálózat műszakilag rendkívül sokoldalú volt, de a rendelkezésre álló lehetőségek jelentős részét a Polgári Védelem a mindennapi használat során nem használta ki.

A karbantartók megfigyelései szerint a rádióforgalom körülbelül 95 százaléka helyi jellegű volt.

A felhasználók jellemzően:

• saját területük helyi átjátszóját használták;
• az adott megye vagy város környezetében forgalmaztak;
• ritkán kezdeményeztek megyehatáron túli hívást;
• az országos kapcsolási lehetőségeket szinte egyáltalán nem vették igénybe.

A teljes országos hálózatot leginkább a karbantartást végző szakemberek használták, amikor távoli teszthívásokkal ellenőrizték az átjátszók, bekötőrádiók és központok működését.

Az 1996-os pápalátogatás

A rendszer egyik ritka, teljesebb körű alkalmazására 1996-ban, a pápa magyarországi látogatása során került sor.

Az útvonal mentén található átjátszókat szoftveresen összekapcsolták az országos hálózattal. Valamennyi érintett átjátszó aktív volt és felkapcsolódott az országos rendszerre.

A mozgó rádiófelhasználónak az út során csak az aktuális területhez tartozó rádiófrekvenciára kellett átkapcsolnia, miközben a hálózat biztosította a megfelelő központi összeköttetést.

MEGBÍZHATÓSÁG ÉS KARBANTARTÁS

A BGY9000 és BGY9500 vezérlők a gyakorlatban nagy megbízhatósággal és rendelkezésre állással működtek.

A karbantartások jelentős része nem konstrukciós hibákhoz, hanem külső eseményekhez kapcsolódott:

• viharkár;
• villámcsapás;
• antennahiba;
• tápellátási probléma;
• rágcsálók által megrongált vezeték;
• kábel- vagy csatlakozósérülés.

A TR330 bekötő rádiók problémái

A BRG TR330 rádiók mikrovezérlője rendszeresen lefagyott.

Ilyenkor a karbantartóknak fizikailag el kellett jutniuk az átjátszóállomáshoz, majd kézzel újra kellett indítaniuk a rádiót.

Ez különösen nehéz volt:

• téli időjárásban;
• hegytetőn;
• nehezen járható úton;
• olyan helyen, amelyet terepjáróval is csak részben lehetett megközelíteni.

A DND Kft. később watchdog áramkört fejlesztett a rádiókhoz, ami rendszeres időközönként resetelte a processzort ha éppen sem vétel sem adás nem volt a rádión.

A PIC memóriaproblémája

A késői PIC-alapú BGY9000 vezérlő kártyák feszültségingadozás vagy ismétlődő áramszünet során előfordulhatott, hogy a mikrovezérlő tévesen programozási módba került, majd hibás adatot írt a belső EEPROM-ba.

A problémát hardveres védelemmel oldották meg. A programozási mód engedélyezéséhez külön külső jumpert kellett átkapcsolni. Normál üzemben az EEPROM írása tiltva maradt.

A BGY9000 KÉSŐI VÁLTOZATAI

A BGY9000 utolsó sorozatai az 1990-es évek végén RadioSystems RS9000 néven készültek.

A rendszert 1997 után már rackbe szerelt kivitelben is gyártották.

A rackrendszerben együtt helyezhették el:

• az RS9000 vezérlőt;
• a BRG FM301 rádiókat;
• a BRG TR300 vagy TR330 rádiókat;
• a tápegységet;
• a szükséges illesztő- és kiegészítő kártyákat.

A műszaki alapelvek lényegében változatlanok maradtak, azonban a kivitel professzionálisabb, könnyebben telepíthető és szervizelhető lett.

A BGY9000 különféle változatait nemcsak a Polgári Védelem alkalmazta. A rendszer ipari felhasználókhoz, nagyvállalatokhoz és külföldi megrendelőkhöz is eljutott.

A Polgári Védelem rendszere mégis különleges jelentőségű volt, mert itt a BGY9000 és BGY9500 vezérlők nem elszigetelt rádió–telefon illesztőként, hanem egy országos, többszintű hálózat részeként működtek.

Az 1990-es évek végén más vállalkozások is felismerték a DTMF-vezérlésű rádió–telefon rendszerekben rejlő lehetőségeket.

A BGY9000/9500 rendszerekhez hasonló berendezéseket többek között az Albafunk és a Contarex is készített. Ezek a rendszerek eltérő darabszámban készültek, más árfekvéssel.

Egyes processzoros megoldásoknál rendszerlefagyás is előfordult, amely manuális újraindítást tett szükségessé.

A RENDSZER VISSZASZORULÁSA

Az 1990-es évek második felétől Magyarországon gyorsan terjedni kezdtek a GSM mobiltelefonok.

A mobilhálózatok fejlődése alapvetően megváltoztatta a korábbi rádió–telefon rendszerek gazdasági és gyakorlati jelentőségét.

A telefonhálózatba korábban nehezen vagy egyáltalán nem beköthető felhasználók számára egyre egyszerűbbé vált a mobiltelefon alkalmazása.

Emiatt:

• csökkent a rádión keresztül kapcsolt telefonhívások száma;
• visszaesett a BGY-rendszer kihasználtsága;
• az országos rádiókapcsolás jelentősége mérséklődött;
• egyre kevésbé volt indokolt a rendszer további fejlesztése.

A BGY9000/9500 fejlesztési vonal az 1990-es évek végén, illetve a 2000-es évek elején fokozatosan lezárult.

A POLGÁRI VÉDELEM RENDSZERÉNEK LESZERELÉSE

A rendszer leszerelése 2000-ben kezdődött, amikor létrejött a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.

Az új szervezetben összevonták:

• a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságát;
• valamint a BM Polgári Védelmi Országos Parancsnokságát.

Az intézményi átalakulással együtt megkezdődött a korábbi polgári védelmi rádióhálózat fokozatos leépítése, átszervezése és berendezéseinek leszerelése.

A teljes hálózatból napjainkra csak kevés dokumentált berendezés ismert.

EGY FENNMARADT BGY9000 RENDSZER

A kutatás során bemutatott BGY9000 vezérlőegység, a hozzá tartozó tápegység, BRG FM301 és BRG TR300 rádió a Polgári Védelem egyik átjátszóállomásának része volt, mely eredetileg Budapesten volt telepítve.

A berendezés a rendszer 2000-ben megkezdett leszereléséig működött.

A BGY9000 gyári száma: 2B 0295

A gyári szám vizsgálata

Az egység telefonvonal-csatlakozás nélküli alapkivitel volt.

A vezérlő saját hívószámához kapcsolódó B12010D DTMF-kód felkapcsolta az átjátszót.

A saját hívószámhoz kapcsolódó B12010# kód bontotta a kapcsolatot és leállította az átjátszót.

A fennmaradt készülék és dokumentáció lehetővé teszi:

• a csatlakozók funkciójának azonosítását;
• a belső kártyák vizsgálatát;
• a vezérlési rendszer rekonstruálását;
• a BGY9000 és a BRG rádiók közötti illesztés dokumentálását;
• valamint a Polgári Védelem hálózatának tárgyi emlékeken alapuló bemutatását.

A BRG SZEREPE A RENDSZERBEN

A Polgári Védelem országos rádiórendszere több vállalat és fejlesztő együttműködéséből jött létre, de a BRG szerepe több szinten is meghatározó volt.

A korábbi rádióhálózatban

A Polgári Védelem már 1990 előtt is többféle BRG-rádiót alkalmazott:

• FM301-80;
• FM301-160;
• FM10-84;
• FM10-164.

A BGY-rendszer előtörténetében

A korai fejlesztésekhez BRG-berendezések és alkatrészek szolgáltak alapul:

• FK402 kezelő;
• KB401 kézibeszélő;
• FM301 rádió;
• BRG-től beszerzett fazékvasmagok és tekercsek.

Az új országos rendszerben

A BRG fejlesztette és gyártotta:

• a speciális TR330-300D bekötőrádiót;
• a 300 MHz-es duplexereket;
• a rendszerhez tartozó Yagi-antennákat;
• valamint több kapcsolódó rádiótechnikai egységet.

A BGY9500 rádióillesztő kártyáit a BRG FM301 készülékekhez tervezték, és az azokkal kompatibilis TR330 rádiókat is kezelni tudták.

A TR330-300D létrejötte ezért szorosan összekapcsolódik a Polgári Védelem országos hálózatával.

A készülék története nem érthető meg teljes egészében a BGY9000/9500 rendszer és a 160/300 MHz-es hálózati struktúra bemutatása nélkül.

ÖSSZEGZÉS

A Magyar Polgári Védelem 1990-es években kiépített URH rádiórendszere a korszak egyik legösszetettebb hazai analóg rádióhálózata volt.

A rendszer:

• helyi 160 MHz-es átjátszókat;
• 300 MHz-es BRG bekötőrádiókat;
• BGY9000 helyi automatikákat;
• BGY9500 megyei központokat;
• telefonvonalakat;
• számítógépes hívásirányítást;
• szelektív hívást;
• jogosultsági rendszert;
• beszédtitkosítást;
• valamint országos rádiókapcsolási lehetőséget

egyesített egyetlen hálózatban.

A hálózat helyi, megyei és országos szintből állt.

A helyi tagállomások a 160 MHz-es átjátszókat használták. Az átjátszóknál telepített BGY9000 vezérlőket és BRG TR330-300D bekötőrádiókat 300 MHz-es linkek kapcsolták a megyei BGY9500 központokhoz.

A megyei központok a helyi átjátszók forgalmát figyelhették, egymással összekapcsolhatták, telefonvonalakhoz rendelhették, valamint az országos rádióhálózat felé továbbíthatták.

Az országos rendszer a Mogyoródi úti központ, a Kékestetőn, Kiskunfélegyházán, Kab-hegyen és Misina-tetőn működő országos átjátszók, valamint a Széchenyi-hegyi linkfordító segítségével elvileg az ország távoli pontjain működő tagállomások közvetlen összekapcsolását is lehetővé tette.

A rendszer teljes műszaki kapacitását a napi gyakorlatban csak ritkán használták ki. Az országos kapcsolási lehetőség, a különböző megyék átjátszóinak automatikus összekötése és a rádióról kezdeményezhető telefonhívások azonban jól mutatják a fejlesztés technikai színvonalát.

A BRG TR330-300D ennek a rendszernek az egyik legfontosabb, kifejezetten a feladathoz létrehozott rádiótechnikai eleme volt.

A készülék, a hozzá tartozó duplexerek és antennák, valamint a BGY9000/9500 vezérlőrendszer együtt alkották azt a műszaki infrastruktúrát, amely az 1990-es években lehetővé tette a Polgári Védelem helyi, megyei és országos rádióhálózatának működését.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönöm a rendszert tervező egykori fejlesztőnek a 2026-os interjú során kapott időt, a nyílt szakmai beszélgetést és mindazokat az információkat, amelyek nélkül ez az írás nem készülhetett volna el.